Nagy Nikolett

FODRÁSZ

Mindig is úgy éreztem hogy fodrásznak születtem. Kislányként belefeledkezve bámultam a fodrásznál várakozva ahogy a fodrászok festik a hajakat, csattogtatják az ollóikat, szárítják be a csodás új frizurákat, imádtam magamba szívni a fodrászat összes illatát. Olyan varázslatos világnak tűnt, amit hazatérve mindig próbáltam megidézni és én is eljátszottam, hogy fodrász vagyok, -valószínűleg anyukám és babáim nem túl nagy örömére, mert néhányan elveszítették a fürtjeiket, de a szerencsésebbek csak fonatokat kaptak. 🙂 Akkor döbbentem rá, hogy nekem is ezt kell csinálnom! Az iskolában nagyon sok pozitív megerősítést kaptam, és éreztem, hogy nekem tényleg ez az utam.

Szeretek fodrász lenni, mert őszinte boldogsággal tölt el, ha valaki örömmel, elégedetten megy el tőlem. Jól eső érzés, amikor az emberek  a hajuk által visszakapják az önbizalmukat, egy új frizurától más lesz az arcuk, jobban érzik magukat a bőrükben, és ez az én munkám gyümölcse. Nagyon hálás szakma, óriási örömmel töltenek el a pozitív visszajelzések. Egyszer megtörtént, hogy egy idősebb vendégem elsírta magát, mert végre pont olyan lett a hajszíne mint fiatalkorában volt és soha senki nem tudta neki megfesteni és ez olyan megható volt, hogy én is elsírtam magam.

Nagyon jó látni az örömöt és a boldogságot az arcokon, amikor pont olyan eredmenyt kapnak az emberek, amit elképzeltek. Leginkabb festeni és vágni szeretek, sokszor ráérzek arra hogy mit szeretnének, akkor is ha esetleg nem tudják pontosan megfogalmazni. és a legjobb az egészben mikor a végén közlik: Pont ilyet akartam!